A megérthető zene

260 éve  –  két héttel Kazinczy Ferenc után  –  született a német költőóriás: Johann Christoph Friedrich Schiller. Beethovennek pedig jövőre ünnepeljük születése 250. évfordulóját. Schiller, a szárnyaló képzeletű poéta, apja munkaadója, a württembergi herceg akaratából katonaiskolában töltötte kamasz- és fiatal felnőttkorának meghatározó éveit, így igazán megtanulta megbecsülni a szabadságot, a boldog életet – amire 8 éven át csak sóvároghatott. Az örömhöz című, az emberi testvériséget ünneplő ódáját egyik barátjának írta 1785-ben. Sokak szerint csak a cenzúra miatt került az öröm – Freude szó a szabadság – Freiheit helyébe.

A XVIII. század utolsó éveiben a Bécsben elismert és sikeres zongoravirtuóz-zeneszerző, a nem éppen férfiideál alkatú 27 éves Ludwig van Beethoven is a szabadság bűvkörében élt, őrá is és a közélet kérdéseivel hasonlóképpen aktívan foglalkozó kortársaira is meghatározó hatást gyakorolt a francia forradalom. Éppen ez a történelmi esemény váltotta ki egy különleges operatípus, az ún. szabadítóopera keletkezését is. Hosszú évek szívós, buktatókkal és kudarcokkal, de a megsüketülés stációival is teletűzdelt alkotómunkájának a gyümölcse lett a komponista egyetlen operája, a szabadulóoperák csúcsa, a Fidelio; amit 9 évvel, 1823-ban követett a IX., Beethoven utolsó befejezett szimfóniája.

E mű megszületése a Fideliohoz hasonlatosan éveken át tartott, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szabadság mint meghatározó filozófiai elem mellett Beethoven magyarországi látogatásai, az őt nálunk érő zenei hatások is ihletőleg hatottak a dallamára. Legalábbis erre utalt Szabolcsi Bence zenetudós már 1943-ban. Nem lehetetlen, hogy van egy magyar eredetű dallamrészlet, ami mintegy beoltotta és nemesítette ezt a zenetörténeti remeket.

Beethoven IX. szimfóniáját a romantika határkövének tekintjük. Ő az első zeneszerző, aki beavatja hallgatóját az alkotás küzdelmes folyamatába. Az első három tétel a szerző életművének legterjedelmesebb és legösszetettebb tételei közül való, mégis a IV. tételben egy a szimfónia műfajában teljesen szokatlan módszerrel – egy hatalmas recitativo-val, ún. énekbeszéddel – fogalmazza meg, hogy még többre, még jobbra vágyik e három tételnél. Egy olyan témára, ami egyaránt szimbóluma az örömnek és a szeretetnek. A IV. tételben megszólaló énekhang, a szavakba öntött zenei gondolatok, a IX. szimfóniát egyértelműen a romantika – mint utóbb kiderült – elérhetetlen és túlszárnyalhatatlan etalonjává tette. A hangverseny a darab negyedik tételét mutatja be.

 

Ludwig van Beethoven:
IX. szimfónia, Op.125 – Örömóda
IV. tétel

 

Közreműködik:

Fodor Beatrix – szoprán
Megyesi Schwarz Lúcia – alt
Horváth István – tenor
Hábetler András – basszus

Budapesti Akadémiai Kórustársaság (Karvezető: Tőri Csaba)

Budafoki Dohnányi Zenekar

 

Vezényel és a művet bemutatja: Hollerung Gábor

Print Friendly, PDF & Email

Dátum

2019. augusztus 18.

Időpont

15:00
Sárospatak - Wáberer Sportcentrum

Helyszín

Sárospatak - Wáberer Sportcentrum
Sárospatak, Tompa Mihály u., 3950
QR Code