Hollerung Gábor

1989-92 között az akkor még Budafoki Ifjúsági Zenekar karmestere, majd 1993-tól a már intézményesült Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar karmestere, majd ügyvezetője.

A kedvenc zeneszerző kérdését nehéznek találja, de az biztos, hogy legerősebben Bartókhoz kötődik, mert neki köszönhetően vált zenésszé. Kedvenc zeneműve nincsen, de sok darab kedves számára. Ám ezek száma minimum 100 fölötti lenne.

Hobbija is a zene, az elsődleges hobbija azonban a minőségi zenehallgatás, ami egyaránt vonatkozik a hangzóanyag és a lejátszó berendezés minőségére. Emögött egy gyűjtőszenvedély is meghúzódik: gyűjteménye több mint ötezer bakelitlemezt és közel húszezer CD-lemezt ölel fel, s ez utóbbiak jelentős százaléka a klasszikus zenét legmagasabb szinten megszólaltatni képes SACD.

Gyűjtőszenvedélyének másik tárgya a bélyeg, mely gyermekkora óta jelen van életében. Nem klasszikus filatelista, nem a ritkaság és a bélyeg értéke az elsődleges szempont számára, hanem a bélyeg szépsége és kultúraközvetítő képessége. 2011 óta a Magyar Posta Filatélia Osztály témakijelölő bizottságának tagja.

A tanítás is egyfajta szenvedély az életében. A pályáját meghatározó tanároknak köszönhetően úgy véli, hogy a tanítás legfontosabb része, hogy konvertibilis tudást adjunk át a következő generációnak, legyen szó profi zenészekről, kórusénekesekről vagy akár a közönségről.

„Nagyon jó érzés, hogy 1993-ban a zenekari tagok akaratából lettem az együttes vezetője, és 25 év után sem érzem úgy, hogy a pokolba kívánnak.”