Ez a mű fantasztikus, és kész!

Kelemen Barnabás életében először, húsz éve játszotta Beethoven hegedűversenyét, Hollerung Gábor vezényletével. Most, negyven évesen újra összekerül a szólista, a karmester és a darab.

Szöveg: Viant Katalin

Én szépen elképzeltem, hogy Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal, akik külön koncert keretében a BDZ vendégművészei lesznek 2019 tavaszán, közös interjút készítek, s már a címet is kitaláltam: „Kettő az egyben”. Elképzeltem, hogy kedvenc Palota-negyedükben, jó kávé és friss péksütemény mellett kérdezem őket előadóművészi, tanári, zeneifesztivál-szervezői munkásságukról. Beethoven és Csemiczky hegedűversenyéről, melyet majd előadnak – és persze családjukról, három gyermekükről, hiszen a két művész egyben házaspár is. Ennek ellenére (vagy tán épp ezért?) a közös, személyes interjú teljesen elképzelhetetlen volt jelen életformájuk mellett, így Köln, Budapest és Japán háromszögében Barnabást tanítás és kölni tanítványainak koncertje közötti 1 órában, telefonon értem el, Katalint pedig…

Beethoven ismert, imádott, egyetlen, gyönyörű D-dúr hegedűversenyét fogja játszani a BDZ vendégművészeként, melynek dallámát úgy ismerjük, hogy akár fütyörészhetjük is. Amikor 2011-ben Sibelius hegedűversenyét adta elő zenekarunkkal, még „csak” a hegedűművészt kérdezhettem, de most a karmestert is, hisz Beethoven hegedűversenyét nemcsak játszotta azóta, hanem már többször dirigálta is.

Többször és több formában is vezényeltem, igen. Egyrészt hegedűművészként, amikor karmester nélküli szólistaként egyben irányítottam is a zenekart, másrészt dirigensként, amikor diákok diplomakoncertjén közreműködő karmesterként vezényeltem „kísérőként” a szólistát.

Akkor sokféle benyomása van a műről. Kérem, meséljen ezek tükrében annak izgalmas, érdekes, fontos pillanatairól!

Nagyon szívesen! Én Liszt Ferenc mellett Beethovent tartom a legforradalmibb zeneszerzőnek. Eleve fantasztikusnak találom, hogy valaki mindössze pár év alatt, amennyi neki megadatott, ennyi újítást és művet hozzon létre.

Ha kifejezetten a hegedűversenyről beszélünk, érdemes Mozarttól kiindulni. Pár évtizeddel Mozart versenyművei után Beethoven fogta magát, és írt egy olyan hegedűversenyt, melynek csak az első tétele hosszabb, mint sok Mozart mű egésze. És ez egészen elképesztő lépés! Több mint 20 percről beszélünk, miközben az 1. tétel a legharmonikusabb, legklasszikusabb szonátaforma, vagyis semmi különleges formai újításba nem kezd vele, csak egyszerűen kiteljesíti, felmagasztosítja a méreteket. A tétel nem válik túl hosszúvá, mindössze magasztossá, grandiózussá, ha a művet Bach, Vivaldi, Mozart, Haydn felől nézem.

A másik különlegessége a műnek, hogy utána nem írt senki ennél nehezebbet. Aki „fölényesen” el tudja játszani a Beethoven hegedűversenyt, az el tudja játszani bármely későbbi szerző, Csajkovszkij, Sibelius, Brahms, Bartók, Prokofjev versenyművét is. Tehát a mű mind előre, mind hátrafelé vizsgálódó összehasonlításban fantasztikus.

És az is egészen elképesztő, hogy Beethoven után nincs olyan zeneszerző, Bartók, Sosztakovics, Mendelssohn, Schumann, aki ne reflektálna erre a darabra. És nincs olyan mű sem, mely így vagy úgy, formai, dramaturgiai vagy akárcsak komponálástechnikai megoldásában kapcsolatba ne kerülne ezzel a hegedűversennyel.

Ami, ha már a hosszúságáról is szót ejtett, 41 perc és 49 perc között ingadozik.

A 49 percben a taps és a tételek közti szünet is benne lehetett, de egy biztos: nagyságrendileg háromnegyed órányi gyönyörű, dallamos muzsikát hallunk. Ugyanakkor mégis nehéz megfogalmazni, hogy mitől olyan híres ez a mű. Hiszen tudok mondani dallamosabbat is, nehezebbet is, amelyek azonban mégsem ennyire híresek. Persze, a virtuozitás és a dallamosság messze nem elég ahhoz, hogy valami híres legyen. Ehhez az égi csatornáknak kellett nyitva lenniük. Csak ez lehet a magyarázat. Megteremtődött a pillanat, vagy inkább a pillanatok sokasága, s Beethoven megírhatta hegedűversenyét.

Melynek, szokatlan módon, első tételében percek telnek el, mire egyáltalán megszólal a főszereplő, a hegedű hangja, a másodikban hasonlóan…

Így van, igen… Az első két tételben a hegedű csak kíséri, kerülgeti a zenekart, cicomázza a témákat. Az első téma, amit a hegedűs egyedül végigjátszik az elejétől a végéig, az a 3., Rondó tételben van. (Ez az ön által említett, általonosan elfütyülhető dallam.) Azzal, hogy az első két tételben a témának vagy az elejét, vagy a végét játssza csak el a hegedű, de az egészet soha; hogy alá-fölé játszik a zenekarnak, mintegy kíséri azt – erre mondhatjuk azt, hogy a kamarazenélésnek egy hihetetlenül magas szintje jelenik meg. Itt említeném meg, hogy a Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán bérletének keretében Hamar Zsolt lehetőséget adott arra, hogy bármit eljátszhatok, amit szeretnék, de egyedül, azaz karmester nélkül. Én Beethoven hegedűversenyét választottam, amit Zolival sokszor előadtunk, és bár nagyon nagy kihívás volt, minden akadályt vettünk. Szerintem valószínű, hogy Beethoven ebben a hegedűversenyben nem gondolt még karmester jelenlétére, noha tulajdonképpen az ő idejében alakult ki az, ami ma általános, vagyis hogy karmester áll a zenekar élén. Beethoven akkor komponálta meg ezt a versenyművet, amikor még az volt a szokás, hogy a zenekar egyedül játszik, a zenészek egymásra figyelve, együtt játszanak. Nagyon friss volt még az új, a karmesterrel való játszás gyakorlata. A vonósnégyesre és fúvósokra írt szeptettje is szinte hegedűverseny, mondhatnám, hogy itt már „gyakorolt” Beethoven arra, hogy lesz karmester is a zenekarok élén, de még az is komoly kamarazenélésnek tekintető.

A mai hallgatónak meg tán épp az furcsa, ha nem egy „karmester” vezényli a zenekart, hanem egy zongora- vagy hegedűművész, mint ahogy az is meglepő volt pár éve még, hogy az előadóművész egyben karmestere is volt a versenyműnek.

Hát pedig ez normális…

A kétféle koncentráció miatt gondolom, hogy nehéz lehet.

Való igaz, hogy nagyon nehéz egyes művek esetében, szinte nem is lehet hegedülni és dirigálni egyszerre, ezért nagyon fontos a próbafolyamat. Fontos azt tudni, hogy a zenészekre számíthatok, ha netán a karmester más tempót diktál… A részleteket kell kigyakorolni nagyon jól. A koncerten Hollerung Gábor fog dirigálni, akihez sok emlék, élmény fűz. Nagyon szeretünk vele zenélni, kivétel nélkül, mindig. Egy húron pendülünk!

Ezt korábbi beszélgetésünkben is említette. Azért ez most egy izgalmas kettősség lesz, hisz Hollerung Gábor olyan hegedűművészt vezényel majd, aki karmester is.

Sőt, olyat, aki életében először Gáborral játszotta a Beethoven hegedűversenyt 1998 decemberében. Épp húsz éve.

És közben a hegedűművész 40 éves lett.

Igen, nyáron…

Ehhez, és 3. gyermeke születéséhez, ezúton is szeretettel gratulálunk. S közben Kölnbe költöztek, kb. 1 éve, de szerencsére a hazai közönség nem sokat vesz ebből észre: sorra-rendre látjuk-halljuk önöket itthon is.

Igen, sőt mintha több koncertünk lenne itthon, mióta Kölnben élünk.

És a tanítás? Azt tudom, hogy Kölnben tanít, hisz most is tanítás után, illetve tanítványai koncertje előtt beszélgetünk.

Itthon is tanítok, kamarazenélést, félállásban, amit Vigh Andrea rektor asszonynak köszönhetek. Ő nagyon kedvesen arra adott lehetőséget nekem, hogy tömbösítve adjam le az óráimat, kurzus szinten. Úgy érzem, ez a diákoknak is jobb, mert komolyabban veszik a felkészülést, mint korábban, amikor egy-egy órára nem mindig készültek fel ennyire. Szóval abszolút jól működik ez a rendszer.

Ha tanít, fellép előadóművészként, karmesterként, akkor már csak egy kérdés marad, hogy mikor kezd komponálni.

Nem mintha nem lennének ötleteim, de ahhoz egész ember kell. Minél jobban beleásom magam nagy komponisták műveibe, annál inkább látom, hogy mennyire egész embert kíván a zeneszerzés. Nem találni nagy komponistát, aki csak úgy mellesleg komponálgatott volna. Nincs rá példa. Innentől fogva úgy érzem, hogy tanárként nagyobb hatást tudok gyakorolni a következő generációra, mint hogyha zenét szereznék. De azért a saját kadenciáimat persze megírom…

Épp ezt akartam kérdezni, mert Szűts Aporral folytatott, Hangolós beszélgetésem óta ez a téma nagyon érdekel. A kadenciaalkotás nagy lehetőség lehet a komponálásra fogékony előadóművésznek!

Igen, de nemcsak lehetőség. Kötelező is lenne, hogy mindenki megírja a saját kadenciáját a művekhez, minimum Mozarthoz, de ha úgy hozza a sors, akkor – és ezt tanítom a hallgatóimnak is –, akár Ligeti hegedűversenyéhez is. Én megírtam, s hallotta is a szerző. Gyuri bácsinak nagyon tetszett, szerette. Még levelet is írt nekem ez ügyben.

A hangszer, amin játszik, az egy Beethoven előtti Guarneri-hegedű, melynek készítői a 17 – 18. században alkották leghíresebb hangszereiket. Hogyan tud ezen a korábbi hangszeren egy későbbi technikát igénylő művet előadni? Liszt Ferencről hallottam, hogy akár 2 zongorát is elfogyasztott egy koncert alatt, mert azok nem bírták a tempót, a hangerőt… Számít technikailag ez ennél a hangszernél is?

Nem, semmit. Ugyanis ezeket a régi hegedűket, amiket Beethoven korában használtak, kivétel nélkül mind átépítették. Azoknak 19. századi igényeknek megfelelően nyúltak hozzájuk, amiket a romantika diktált; azaz nagyobb feszültség, magasabb hangolás, nagyobb hang, újfajta húrok. Az én Kovács Dénes-féle hegedűm 1742-ből való, de van egy sajátom is, 1771-ből, egy Gagliano. Ezt viszont visszaépíttettem az eredeti állapotában, ami azt jelent, hogy a barokk építésnek és korai klasszikának megfelelően él most. Ha ezen játszom, akkor pl. eredeti barokk és klasszikus bélhúrokon játszom, de ezt csak olyankor lehet megtenni, ha a zenekar is hasonló korhű hangszereket használ.

Milyen a kölni életük? Milyen a tanítás?

Kölnbe a három gyermekünk nyelvtanulása miatt költöztünk. Mivel a harmadikkal Katalin most gyesen van, így most könnyebben tudott mozdulni velem a családom. Így többet vagyunk együtt, és ennek nagyon örülök.  Míg itt élünk, kiépítjük Budapesten azt a tetőtéri művészeti központot, mesteriskolát, amit már rég terveztünk. Ez izgalmas lesz.

Tartalmas művészi életet élnek, tanítanak, szervezik a Fesztivál Akadémiát – és közben igazi családként is működnek. Csoda, hogy van ideje minderre, főleg gyakorlásra. Belefér Köln feltérképezése is? Hasonlítható Budapest szédületes napi zenei kínálatához Köln zenei élete?

Feltétlenül, hisz földrajzi elhelyezkedése folytán itt mindenki átutazik, így folyamatosan a legnagyobb nevű előadók koncerteznek a városban. De itt volt az ősbemutatója 1990. nov. 3-án Ligeti András Hegedűversenyének, és itt mutatták be Bartók A csodálatos mandarin c. művét is, tehát azért magyar vonatkozásokra is bukkanhat az ember. Mi, mivel az életünk nagyon sűrű, még nem tudjuk elmondani, hogy nagyon részt vennék a város koncertéletében, bár természetesen járunk hangversenyekre. Az viszont tény, hogy a vonósnégyesünkkel 3 éve játszottunk a Kölni Filharmónia nagytermében, tehát a hírünk megelőzte ideérkezésünket. Az egyetem pedig örül, ha a tanítás mellett koncerteket adok, akár egymagam, akár a növendékeimmel.

Egy ízben ön a Blaha Lujza téren játszott „inkognitóban”, ahol azonban sokan felismerték. Tervez valami hasonlót netán Kölnben?

Nem, már nem. De Gazsi fiam átveszi tőlem ezt a hagyományt: nemrég Velencében állt ki az utcára hegedülni, és egész szép pénzt gyűjtött össze. Nagyon figyelnünk kell rá, zenei szempontból. De Hanna lányom is kiállt már: ő meg énekelt.

Úgy emlékszem, a lánya régebben zongorázott.

Igen zongorázott, és most is zongorázgat, de már nem akar zongorista lenni. Örül, hogy tud zongorázni, mert ez segít neki abban, hogy színész és énekes legyen, s ezért már évek óta jár Földessy Margit drámatagozatára.

Visszakanyarodva közelgő közös koncertünkhöz még egy gondolat erejéig: Azt olvastam, hogy Beethoven hegedűversenyét az ősbemutatón próba nélkül adta elő a hegedűművész, aki ismerte a szerzőt, és a mű születését is végigkövette. Ezt elképzelhetőnek tartja?

Beethoven hegedűversenyét? Ez, természetesen, nem lehet igaz, de azt el tudom képzelni, hogy ha „Lajos” a zenekar valamelyik szólamának 1-1 ütemét az utolsó percben írta meg, azt el tudták játszani a zenészek.

És azt a közönség hogyan képzelje el: tartogathat ez a hegedűverseny még valami újat, miközben egyike a legtöbbször és legtöbbek által játszott, és „koncertjáró” életünk során tán legtöbbször meghallgatott műveknek?

Tartogat. Folyamatosan. Mindig újat lehet belőle kihozni. Egy remekmű ugyanis attól remekmű, hogy mindig tud az előadóművész újat – nem mást, hanem újat – felfedezni benne. És ez nem valami kis apróság, hanem olyan újdonság, amitől leesik az álla, és nem is érti, hogy lehet, hogy ezt eddig nem vette észre. És persze az is érdekes, hogy én magam 20 évvel ezelőtt hogyan játszottam Beethoven hegedűversenyét, és hogyan most. Úgyhogy ne féljen a közönség: akinek nyitva vannak az antennái, az fog újat találni a nap alatt!

Közönségünk Kelemen Barnabást a Beethoven-koncertsorozat 3., zárókoncertjén hallhatja a Pesti Vigadóban, 2019. március 24-én. Vezényel: Hollerung Gábor.

Print Friendly, PDF & Email